Gönyűi hajós múlt
Gönyű fejlődése egybefonódott a hajózással. A hajós múlt gyökerei a lóvontatta hajókig nyúlnak vissza, amikor a község lakói lovak segítségével vontatták fel az uszályokat Győrbe. Az 1830-as években elindult gőzhajózás jelentős változást hozott a falu életében, hajókiszolgáló bázist hoztak létre a mai Horgásztanya alatt. A nagy hajósforgalom miatti pezsgő élet az 1950-es évekig tartott, amikor a hajóállomást Komáromba helyezték át. A gönyűi hajósmúlt és a hajósok hírneve azonban máig él. Az ország legnagyobb jégtörő hajója is itt állomásozik.
A hajósok máig élő hagyománya a hajósmise, melyre régen tél végén, a behajózás előtt került sor. A szertartás keretében a családok Isten segítségét kérték a szezonra. A mise része a hívek felajánlási körmenete, amikor a hajós zászlót követve tesznek egy kört az oltár körül, és ott elhelyezik Isten iránti hálájuk adományát.
A tél másik kiemelkedő eseménye a hajósbál volt. Nagyon várták már a hajósok, hogy a Duna befagyjon, és megszervezhessék a gönyűi hajósbált. A férfiak egyenruhában jelentek meg, és a dekorációként kihelyezett hajómodellek, valamint a kitűző hajóktól kölcsönkért piros és zöld lámpák is a közös sorsra utaltak.
A hagyományok tényszerű és élményteli bemutatását segíti az “Élet a Duna partján” című kiállítás, mely egyenruhákon, hajózási felszereléseken, fotókon és dokumentumokon keresztül enged bepillantást a magyar hajózás történetébe és a gönyűi hajósok életébe. A Gönyűi Honismereti Egylet eddig 1600 hajózási tárgyat gyűjtött össze, köztük számtalan kuriózum is megtalálható. Az egylet a szellemi hagyományok megőrzésén is fáradozik. A Duna Nap keretében minden évben megkoszorúzzák az elhunyt hajósoknak emléket állító kopjafát a temetőben, amit a hajósmise követ. Az ünnepség a Duna koszorúzásával zárul, ami a folyó áldozatainak állít emléket.
A gönyűi hajós múlt és az ehhez kapcsolódó hagyományok olyan közösségi erőt képviselnek, ami nagy mértékben erősíti az összetartozás érzését.