Rajkai Nagy Zsilip
A rajkai vízbeeresztő zsilip a Mosoni-Duna felső végén épült 1905–1908 között. Feladata szabályozni a Nagy-Dunából a Mosoni-Dunába áramló vízmennyiséget. 2015-ben a zsilip egy hallépcsőrendszerként is funkcionáló új csatorna építésével összeköttetésbe került a Mosoni-Duna hullámtéri szakaszával, a szigetközi hullámtéri vízpótló-rendszer felső szakaszával, valamint a Jónási Duna-ággal.
Törökmocsár
Szájhagyomány útján fennmaradt történet alapján nevezték el Törökmocsárnak a rajkai Nagyerdő felsőerdei holtág részét. A Bős-Nagymaros vízlépcső építés során ezt a területet a Duna árterével együtt átalakították. Helyén jelenleg a szivárgó csatorna és a mellette fekvő kaszáló helyezkedik el. A név eredete a törökök 1683-as visszavonulásának idejére tehető. A Bécs ostromától rablott kincsekkel menekülő török csapatot az üldöző magyar huszárok szorították a „úszó erdőhöz”. Úgy elvágták az útjukat, hogy csak a Duna-parti erdőségek felé látszott számukra menekülés. A rengeteg összerabolt kincs terhével azonban csak a mocsárig értek, amikor már minden oldalon sarkukban voltak a magyarok. Nekivágtak hát a mocsárnak, de mind egy szálig odavesztek a magyar vitézek szeme láttára. Lehúzta őket a mélységbe a víz, a fáradtság meg a rablott kincsek terhe. A történetet először Modrovits Gábor jegyezte le 1897-ben. A szöveget dr. Timaffy László is leírja a „Török kori mondák a Kisalföldön” című tanulmányában.
Rajkai Libatelepi holtág és környezete
Az 5,4 km hosszú libatelepi holtág a Dunán bekövetkezett medersüllyedés következtében egyes szakaszon kiszáradt, máshol pangó vizes területté vált. Rehabilitációval mára a vízi és víz közeli élővilág ökológiai egyensúlya helyreállt.
A példaértékű megvalósítás szolgálja a település és a tájegység közösségét.