A kisbodaki belterületi tavak
A Duna-folyam főmedréhez közel eső szigetközi települések belterületein az 1950-es, 1960-as évekig több helyen állandó vízborítású területek voltak. A belső tavakat közel állandó víztükör jellemezte, és egészséges, szűrt, tiszta fakadóvíz táplálta. A települések belterületi útjai a belső tavak szegélyeit követve húzódtak. Így volt ez Kisbodakon is. A belső tavak, utak, magaslatokra épült házak alakították ki a falu zegzugos térképét.
Sajnos az 1970-es évek közepére a szigetközi Duna-szakasz vízszintje süllyedésnek indult. A Duna elterelése után a tavak teljesen kiszáradtak, a település jellegét meghatározó vizes jelleg megszűnt.
Kisbodak jelmondata: „Lebotolják, újra kihajt” szövegesen is utal a község többszöri megújítására. Igaz ez a belső tavakra is, amelyeknek a lakosok igényei alapján az önkormányzat pályázati forrásból 2001-ben kezdte el a rehabilitációját. A munkálatok során újra élővé lett három kis tó, amelyeket a Pontyos- Örvényi-csatorna lát el friss vízzel. Az átemelés az utak pályaszintje alatt történik. A Kis utcai tavak rehabilitációja 2003-ban valósult meg. A vízminőség kitűnő. Ezt mutatja az a tény is, hogy 2018-ban megjelentek benne a kristálytiszta vizet kedvelő édesvízi medúzák. A tavak – az érvényes vízjogi engedély értelmében – ökológiai célú látványtavak, horgászati hasznosítási lehetőséggel. A rehabilitáció eredményeként a tavacskák újra meghatározzák Kisbodak község arculatát.
A kisbodaki külső boglyakemencék
A kemencék eredetileg a XX. század elején láttak el közösségi feladatot: az a család, amelyiknek nem volt otthon saját kemencéje, az a faluszéli ,,közösben” süthette meg a család kenyerét. A Szigetközben hagyományos módszert követve 2015-ben újra felépítették a boglya alakú kemencéket. Azóta a falunapot Kemencenapnak keresztelték át.
Kisbodakon kívül nem ismerünk olyan települést, ahol a hagyományos, népi közös kemencék léteznének.